2025. március 13., Csütörtök
Az OEE Kaposvári Helyi Csoportja és a SEFAG Zrt. rendezésében szakmai konferenciát tartottunk az Erdők Házában. A téma a klímaváltozás és annak erdészeti vonatkozásai voltak.
Első előadónk Dr. Borovics Attila, az Erdészeti Tudományos Intézet igazgatója.
Korunk egyik legnagyobb kihívása a klímaváltozás, amelyet mi magunk okoztunk. A magyarországi klíma 30-50 éven belül hasonló lesz a mai Törökország európai területeihez. Ezekhez a gyors változásokhoz erdeink nem képesek alkalmazkodni. Emiatt segítenünk kell őket: például a délről származó szaporítóanyagok felhasználásával, így átugorhatunk akár 50 évet is az időben. Emellett a jövőbe kell tekintenünk, és modelleznünk kell az éghajlatban okozott változásokat: az ERTI kidolgozott erre egy döntéstámogató rendszert, amely segíti az erdőgazdálkodókat a megfelelő, klímaálló fafajok kiválasztásában.
Fontos lenne továbbá, hogy az erdőkből kikerülő faanyagot minél nagyobb arányban használjuk fel hosszú távon, beépítve épületekbe, ezáltal hosszú időre kivonjuk a légkörből a szén-dioxidot. A magyar erdőgazdálkodás megközelítőleg kompenzálja a mezőgazdasági termelésünk okozta szén-dioxid kibocsátást. A faipar fejlesztése, a gyengébb minőségű választékok, és az eddig mellőzött fafajok ipari célú felhasználásának bővítése nagyon sokat segíthetne a klímaváltozás elleni küzdelemben.
Dr. Csóka György (ERTI Mátrafüredi Állomás vezetője): Mihez kezdjünk a biológiai inváziókkal? címmel tartott előadást.
Erdeink egészségére egyre nagyobb nyomás nehezedik, és ez a nyomás nem fog csökkenni. Ilyenek az inváziós fajok, amelyek napjainkban a klímaváltozás következtében, de méginkább a globális kereskedelem miatt egyre nagyobb ütemben jelennek meg a természetben: különféle özönnövények, inváziós rovarfajok formájában.
Az inváziós növények gyorsan szaporodnak, kiválóan terjednek, tág tűrőképességgel rendelkeznek, ilyen pl. bálványfa, de ilyen a selyemkóró, a medvetalpkaktusz.
Az inváziós rovarok általában új kontiensre kerülve új gazdanövényre találnak, és ebben az új környezetükben nincs természetes ellenségük, amely meggátolná a tömeges elszaporodásukat. Ilyen pl. a buxusmoly, a tölgy csipkéspoloska.
Ez utóbbi súlyos károkat okoz a tölgyesekben, mivel a levelek szívogatásával legyengíti a fákat, ezáltal csökkentve a növedéket, és a makktermést is.
Fontos lenne a behurcolások megelőzése, az idegen fajok korai felismerése, mivel később már szinte lehetetlen védekezni az inváziós fajok ellen. Leginkább – ha egyáltalán létezik – a biológiai védekezés lehet csak a megoldás: így szüntették meg például a szelídgesztenye-gubacsdarázs kártételét, amikor annak a természetes ellenségét is betelepítették a Délnyugat-Dunántúlra.