BLOGBEJEGYZÉSEK

Az alig öt kilométer hosszú, nagyjából másfél óra alatt bejárható útvonal nem igényel különösebb felkészültséget, mégis szinte mindent megmutat abból, amiért a Zselicet szeretni lehet: dimbes-dombos erdőket, történelmi emlékeket, hangulatos pihenőhelyeket, eltűnt települések nyomait és egy különleges forrást, amely évszázadok óta része a tájnak. Sétánk a Kardosfa Hoteltől indul és oda is tér vissza, így családoknak, alkalmi kirándulóknak és gyakorlott természetjáróknak egyaránt jó választás. A körút mentén információs táblák segítik a táj felfedezését, a kisebbeket pedig játékos feladatok várják. A Zselic hullámzó dombvidéke szinte minden kanyarban új arcát mutatja.

Barangolásunk során érdemes figyelni a környező erdők apró részleteire is. Az Eszterházyak a 16. századtól voltak gondos gazdái a terület erdőinek. Az utak mentén húzódó vadgesztenyesorok és a 2021-es Vadászati és Természeti Világkiállítás alkalmából telepített emlékerdő egyaránt a táj történetéről mesélnek. Az emlékerdő különlegessége, hogy a levegőből nézve az ezüst hársak a 2021-es számot rajzolják ki. Mindez jól mutatja, hogy a Zselicben a természet és az ember munkája évszázadok óta szorosan összekapcsolódik.

A nyomvonal a térség turisztikai központja, a Zselici Csillagpark területén halad, amely önmagában is megér egy látogatást. Az útvonal menti csillagvizsgálóban távcsőkupola, a planetárium és természetismereti programok várnak. Vele szemben pedig a látogatók felkapaszkodhatnak a 25 méter magas faszerkezetű kilátóra is, ahonnan tiszta időben akár Horvátországig is ellátni a somogyi dombok fölött. A környék különlegessége azonban nemcsak nappal, hanem éjszaka is megmutatkozik: a Zselici Tájvédelmi Körzet Európa egyik első csillagoségbolt-parkjaként vált ismertté, ahol a minimális fényszennyezésnek köszönhetően páratlan látvány tárul az égboltra tekintők elé.

A körtúra központi eleme természetesen maga a Dugás-kút. A forrás neve több mint száz éve ismert a környéken. A magyarázat a hajdani erdei munkákhoz kapcsolódik: a környék tölgyeseiben dongának való faanyagot készítettek, amelyet a helyi tájnyelv „dugának” nevezett. Az egykoron jó vizű forrást ilyen faanyagból készült cölöpökkel vették körül, hogy megóvják a szennyeződésektől és az állatoktól. Innen eredhet a Dugás-kút elnevezés. A ma látható, kőből épített, boltíves forrásfoglalás az 1971-es Vadászati Világkiállítás idején készült el. A kis építmény szinte belesimul az erdőbe, mégis azonnal magára vonja a figyelmet. A forrás mellett padok, asztalok és tűzrakóhely várják a megpihenő kirándulókat. Bár a víz fogyasztása nem ajánlott, a hely atmoszférája miatt sokan hosszabb időre is érdemes megállni itt.

A forráshoz legendák is kötődnek. A sűrű erdőkkel és mély völgyekkel szabdalt Zselic egykor kiváló búvóhelyet jelentett a somogyi betyároknak. A népi emlékezet szerint Patkó Bandi és társai is gyakran megfordultak ezen a vidéken. A történetek szerint a környék rejtekhelyei és a közeli postakocsi-út miatt a térség kedvelt menedék volt a törvény elől bujkálók számára. Hogy a Dugás-kút neve valóban kapcsolódik-e a betyárokhoz, azt ma már nehéz eldönteni, de a legenda kétségkívül hozzátartozik a hely hangulatához.

Utunk egyik legkedveltebb megállója a Ropolyi-tó és a körülötte kialakított pihenőhely. A tó helyén egykor vaddisznóskert itatója és dagonyázóhelye volt, amelyet később felújítottak és a kirándulók számára is vonzó célponttá alakítottak. A parton ma tájház, filagória, tűzrakóhely, lovaspihenők és gondozott zöldterületek várják a látogatókat. Nem véletlen, hogy sokan itt tartják a túra legkényelmesebb pihenőjét, mielőtt tovább indulnának a forrás felé vezető erdei úton. A közelben áll a 2021-ben felszentelt Szent Hubertus-kápolna is, amely csendes megállásra hívja az arra járókat.

A Ropoly-völgy önmagában is különleges hely. A mai erdők mélyén egykor település állt: a források szerint Rupul vagy Ropoly néven már a 13. században is lakott falu volt templommal és pappal. Az évszázadok során a település eltűnt, a természet pedig lassan visszahódította a területet. Ma már csak néhány épület, a vadászház és néhány történeti emlék idézi fel az egykori életet. Aki azonban nyitott szemmel jár, még ma is érezheti, hogy a környék erdei sok emberi történetet őriznek.

A Dugás-kúthoz vezető út egyik érdekessége, hogy helyenként egy régi erdei kisvasút nyomvonalát követi. Száz évvel ezelőtt a Ropoly-völgyből keskeny nyomtávú vonat szállította a fát, a homokot és az erdő egyéb termékeit Kaposvár irányába. Az első világháború idején épült vasút a környék gazdasági életének fontos része volt, sok helybelinek adott munkát. Bár a sínek már régen eltűntek, a vasúti töltés – a helyiek által csak „strekknek” nevezett nyomvonal – ma is felismerhető az erdőben.

Aki pedig az erdőjárás végén még maradna egy kicsit, betérhet a Hotel Kardosfa*** éttermébe egy ebédre vagy vacsorára, sőt akár itt vagy a közeli Haracsi Vendégházban is megszállhat.

A körtúra nem csupán önálló kirándulásként ajánlott, hiszen kapcsolódik a térség nagyobb túrahálózatához is. A közelben halad a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra egyik szakasza, amelyről rövid kitérővel elérhető a forrás, emellett a Dél-Dunántúli Piros Túra egy szakasza is érinti a környéket. Ennek köszönhetően a Dugás-kút a hosszabb zselici kalandozások egyik kedvelt pihenő- és találkozópontja is.

A Dugás-kúti körtúra talán éppen attól különleges, hogy nem csupán egy útvonal a térképen. Inkább egy rövid utazás a Zselic múltjába és jelenébe, ahol a források, az erdők, a régi történetek és a csend együtt adják azt az élményt, amely miatt az ember szívesen visszatér.