2026. szeptember 7., Hétfő
A burkolt utakról lefolyó csapadék értékes helyi vízkészletté válhat. A SEFAG Zrt. ezért olyan megoldásokon dolgozik, amelyek lassítják a víz útját, segítik annak beszivárgását, és minél tovább az erdőterületen tartják.
A SEFAG Zrt. által kezelt erdőterületeken számos burkolt vagy tömörödött felületű üzemi és feltáróút található. Ezekről csapadékos időszakokban – megfelelő vízelvezetés mellett – jelentős mennyiségű csapadékvíz gyűlik össze és vezetődik el. Erdészeti szempontból azonban fontos cél, hogy ahol a terepi és talajadottságok ezt lehetővé teszik, a lefolyó víz ne hagyja el gyorsan a területet, hanem helyben hasznosuljon.
Az utakról összegyűjtött csapadékvíz kisebb beszivárogtató vagy időszakos vízvisszatartó medencékbe vezethető. Ezek lassítják a felszíni lefolyást, növelik a víz talajba szivárgására rendelkezésre álló időt, ezáltal hozzájárulhatnak a helyi talajnedvesség növeléséhez. A kialakuló időszakos kisvízfelületek emellett változatos mikroélőhelyeket teremthetnek, párolgásuk révén pedig lokálisan és időszakosan mérsékelhetik a környezet szárazságát. Megfelelő kialakítás esetén egyes medencék vaditatóként vagy dagonyázóhelyként is funkcionálhatnak. A lefolyás lassításának további előnye, hogy csökkenthető az út menti és levezetőárkokat terhelő vízhozam és áramlási sebesség, ezáltal mérsékelhető az erózió és a hordalék elszállítása.

Az M7-es autópálya záportározója

M7-es autópálya érintett szakasza
A burkolt felületekről származó csapadékvíz helyben tartásában rejlő lehetőséget jól szemlélteti a Szántódi Erdészet területén, az M7-es autópálya Csíkászó-völgyhídjának környezetében található záportározó. A tározó vízutánpótlását alapvetően az autópálya burkolt felületéről levezetett csapadék biztosítja, a helyszíni bejárás során mégis a rendkívül száraz nyári időszakban is találtunk benne vizet. Ez jól mutatja, hogy a nagyobb burkolt felületekről összegyűjtött lefolyás megfelelő kialakítás mellett tartósabb helyi vízkészletet hozhat létre.
Az erdészeti úthálózat esetében természetesen kisebb vízmennyiségekkel kell számolni, ugyanakkor a beavatkozások nagyobb területen, hálózatosan valósíthatók meg. Számos kisebb vízvisszatartó vagy beszivárogtató létesítmény együttesen érdemben hozzájárulhat ahhoz, hogy a csapadékvíz lassabban hagyja el az erdőterületet. Az erdőgazdaság ezért jelenleg is dolgozik azon, hogy ezek a jó gyakorlatok saját erdészeti feltáróhálózatán is minél szélesebb körben megjelenjenek.

Útról elvezetett csapadékvíz összegyűjtő – Papp Tamás felvétele
Ahol elsődleges cél a víz talajba juttatása, és nem az időszakos nyílt vízfelület fenntartása, beszivárogtató medencék alakíthatók ki. Megfelelő talaj- és hidrológiai adottságok mellett a medence fenekén alkalmazott durvább szemcséjű, vízáteresztő kőanyag elősegítheti a víz beszivárgását, illetve mérsékelheti a felszín eltömődését és erózióját. A kialakítás módját azonban minden esetben a helyi talajviszonyokhoz, a várható vízmennyiséghez és a terepadottságokhoz kell igazítani.
A rendszer hosszú távú működésének egyik legfontosabb feltétele a rendszeres ellenőrzés és karbantartás. A lefolyó vízzel érkező finom hordalék idővel felhalmozódhat a medencékben, eltömítheti a beszivárgó felületet, és jelentősen csökkentheti annak vízáteresztő képességét. Az eliszapolódott medencéket ezért szükség szerint tisztítani és beszivárogtató képességüket helyreállítani kell.
Az M7-es autópálya Csíkászó-völgyhídjánál található záportározó nagy léptékben szemlélteti a burkolt felületekről lefolyó csapadékvíz visszatartásában rejlő lehetőségeket. Ugyanez az alapelv kisebb léptékben az erdészeti úthálózaton is alkalmazható: a gyors vízelvezetés helyett – ahol a körülmények ezt lehetővé teszik – a lefolyás lassításával, a víz időszakos visszatartásával és beszivárogtatásával növelhető az erdőterületen maradó csapadékvíz mennyisége.
A burkolt felületekről lefolyó csapadék helyben tartásának elve az erdőkön túl, a városi és más épített környezetben is számos lehetőséget kínál...