2024 November

H	K	Sz	Cs	P	Sz	V
28	29	30	31	1	2	3
4	5	6	7	8	9	10
11	12	13	14	15	16	17
18	19	20	21	22	23	24
25	26	27	28	29	30	1

A A A

EnglishDeutsch

Erdőrezervátum

FőoldalErdőrezervátum

Ropolyi-erdő Erdőrezervátum

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 29. § (3) bekezdése értelmében a természetes vagy természetközeli állapotú erdei életközösség megóvását, a természetes folyamatok szabad érvényesülését, továbbá a kutatások folytatását szolgáló erdőterületeket a miniszter erdőrezervátummá nyilvánítja. Ezen folyamat eredményeképpen a 4/2000. (III. 24.) KöM rendelettel kialakításra került a Ropolyi-erdő Erdőrezervátum.

Az erdőrezervátum védett erdőterület; fokozottan védett magterületből és védett védőzónából áll. Ezek közül a magterületen minden emberi tevékenység beszüntetésre kerül. A magterületre történő belépéshez az illetékes zöldhatóság engedélye szükséges. Az erdőrezervátumok védőzónájában csak olyan erdőgazdálkodási tevékenység folytatható, amely átmenetileg sem csökkenti a magterület védelmét biztosító védő funkciót, valamint ezzel fokozatosan végre kell hajtani azokat a beavatkozásokat, amelyek a magterület védelmét legjobban szolgáló természetközeli állapot mielőbbi eléréséhez szükségesek. A védőzóna védő funkcióját – az erdőrezervátum céljával összhangban – a természeteshez minél közelebb álló, őshonos fafajú, elegyes, vegyes korú, fajokban gazdag erdők, a különböző típusú (valódi, csoportos stb.) szálalóerdők biztosítják a legjobban. A cél ezért a folyamatos borítást biztosító ilyen állapot elérése, amelynek eredményeként a szálalásos, a szálalóvágásos, vagy az elnyújtott felújítási időszakú, elsősorban egyenlőtlen bontáson alapuló fokozatos felújítóvágásos erdőművelési módszerek alkalmazhatók.

Erdeink – egy magyar kezdeményezés alapján világszerte elfogadott módon – három funkciót látnak el: a helyzetüktől, faállományuktól, egyéb alkotóelemeiktől, jogi státuszoktól, állapotuktól függően a gazdasági, védelmi, közjóléti szerepüket priorizálva, de mégis azokat harmonikus egyensúlyban látják el. Az erdészek ezen egyensúly fenntartásáért dolgoznak: irányítják, ellenőrzik, befolyásolják az erdőben zajló folyamatokat.

Az erdőrezervátumok magterülete kivételt képez a fentiek alól azzal, hogy kizárólag védelmi funkciójuk van. A fokozottan védett státuszból adódóan a közvetlen antropogén hatás kizárása itt a cél. Bolygónkon ugyanis a népesség növekedésével makroléptékben az emberi tevékenység hatásai egyre erőteljesebbek. Ezen hatásoktól elvonatkoztatni nem lehet. Egyik jellemző példa erre a klímaváltozás, amivel nap, mint nap szembesülünk. Megpróbálhatjuk magukra hagyni erdeinket, de tudomásul kell vennünk, hogy a toleranciatartományuk véges. A káros emberi hatások következményeit, jobbító szándékú beavatkozásokkal mindenképpen mérsékelni kell, amely tevékenységeket az erdészek tudják elvégezni. Az erdőrezervátumok magterületének fokozott védett státuszából adódóan e területekről azonban gyakorlatilag még az erdészek is ki vannak zárva.

A táblázatokból látható, hogy a rezervátumban jelentősen túlreprezentált a bükk a Zselic táj természetesnek tekintett fafaj összetételéhez képest. A bükk hosszú élete, árnytűrő és jelentős visszaszerző képessége okán kiszorítja az egyéb elegyfafajokat. A Zselicben a szakirodalom és az általános vélekedés alapján a bükk extrazonálisan fordul elő (extrazonális: saját éghajlati zónájukon kívül megjelenő társulás. A bükk igazi hazája a 400-500 tszfm felett található, az ennél alacsonyabban fekvő bükkösök már zárt, egybefüggő klímaövet nem alkotnak). A Zselicben található úgynevezett „illír bükkösök”-ben megjelenő bükk, ugyanúgy a csapadékos, magas nyári páratartalmú – júliusban 14 órakor mért átlagos páratartalom: 60% feletti –, alacsony éves középhőmérsékletű helyeket kedveli, mint a montán területen levő egyedei. Sajnálatos módon a klímaváltozás következtében, itt a Zselicben ezek a feltételek már nem adottak, így a bükk vissza fog szorulni. Félő, hogy a kevés elegy fafajt tartalmazó állományok – a németországi, jóval kedvezőbb feltételek között élő bükkerdőkhöz hasonlóan – villámcsapás szerűen, egyszerre indulnak pusztulásnak.

Az erdőben mindig található legalább 5-10 % holtfa. A magukra hagyott erdőkben, így az erdőrezervátumokban ennél jóval több és méreteiből adódóan sokkal látványosabb vastag holtfa van jelen. Sőt, az erdőrezervátumokban kifejezett cél, hogy minden elpusztult faegyed koronája, törzse helyben maradjon, élőhelyet adva sok rovar-, gomba, illetve egyéb fajnak.

Bízzunk benne, hogy a Ropolyi-erdő Erdőrezervátumban nem csak elmúlás, az egykor büszkén magasodó óriások korhadó maradéka, a klímaváltozással harcoló agg bükkfák látványa határozza meg a jelent és a jövőt, hanem a rezervátumok jogszabályban deklarált célja is megvalósul a kutatások, természetszerű folyamatok megismerése révén.