2022. október 18., Kedd
Dr. Nagy István agrárminiszter az 1956. évi Forradalom és Szabadságharc emléknapja, október 23-a alkalmából id. Jakus László nyugalmazott kollégánk részére Életfa Emlékplakett Bronz fokozatot adományozott.
Nyugalmazott kollégánk több mint négy évtizedes szakmai pályafutása alatt, a somogyi vadgazdálkodás érdekében végzett becsületes, lojális munkájával a fiatalabb generációk előtt ma is élenjáró példakép.
Id. Jakus László 1952. március 13-án született Tabon, egy evangélikus lelkész család negyedik gyermekeként. Az általános iskolai tanulmányai után a helyi gimnáziumban érettségizik, melyet követően a természet, ezen belül pedig elsősorban az állatvilág iránti érdeklődése miatt a SEFAG Erdészeti és Faipari Zrt. jogelődjénél, a Somogyi Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság Tabi Erdészeténél vadász tanulóként helyezkedik el. Folyamatosan képezte magát. Előbb erdőgazdasági ösztöndíjasként Szombathelyen vadász-vadtenyésztő képesítést szerez, majd 1974-ben Sopronban felsőfokú vadgazdálkodási tanfolyam keretében államvizsgázik. 1979-ben a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskolában erdész technikusi végzettséget is abszolvál.
Eközben a szakmai ranglétrán is egyre feljebb lépked. Beosztott vadász munkakörbe helyezik át a Berzencei Erdészethez, ahonnan másfél év után újra visszakerül Külső-Somogyba. Itt a Zamárdi Erdészet kerületvezetőjeként Barkó vadászkerületben sajátítja el a szakma gyakorlati fogásait. Rátermettsége miatt azonban viszonylag fiatalon, 1978-tól fővadászként, majd az erdészetek átszervezését követően a Szántódi Erdészet vadgazdálkodási műszaki vezetőjeként, később ágazatvezetőjeként irányítja a közel 40.000 ha-os üzemi vadászterület vadgazdálkodási ágazatát.
A somogyi vadgazdálkodás gerincét adó gímszarvas állomány minőségének folyamatos javítását szem előtt tartva tevékenykedik. Ebben kiemelkedő szerep jut az általa is következetesen betartatott vadtakarmányozási, vadföld gazdálkodási, és szakszerű elejtési irányelveknek.
A teríték színesítése érdekében az országban az elsők között, 1977-ben Tótokilapon megépülő dámos kertbe Gyulajról telepítik be a törzsállományt, mely hamar fejlődésnek indul. Később a vaddisznó állomány folyamatos növekedésének fékezése érdekében e dámos kertet feltöltő rendszerű vaddisznós kertté alakítva, valamint további kettőt megépíttetve koordinálja azok folyamatos üzemeltetését és hozamolását is.
A lovas emberekre jellemző megszállottsággal irányítja az akkor tájt még jelentős szereppel bíró fogatüzemet.
Korrekt kapcsolatot tart fenn a vadászterületen gazdálkodó mezőgazdasági termelőkkel, állattartókkal, mely által az ágazatok közti súrlódásokat jelentősen csökkenti tudja.
Az apróvad gazdálkodásban is aktív szerepet vállal kollegáival. Az 1980-as években fácán-keltető telep üzemeltetésével, a 2000-es évek elején pedig tőkés réce nevelő telep kialakításával és fenntartásának feladatával bízzák meg felettesei.
Pályafutásának utolsó öt évében újra visszatér a tő melletti munkához, mely mindig is a legközelebb állt a szívéhez. Zamárdi vadászkerületben élen jár a nagyvad állomány csökkentésében, mely által a cseresek természetes felújítását segíti elő. A mezőgazdasági termelőkkel közös együttműködések révén jelentős élőhely fejlesztésekben vesz részt. Ennek keretében az erdőtömbök közvetlen szomszédságában elhelyezkedő földterületeken alkalmazott extenzív szántóföldi gazdálkodással nemcsak a vadállományra, hanem a teljes őshonos faunára is pozitív hatást gyakorol.
Elméleti felkészültségét folyamatosan fejleszti a szakirodalom állandó tanulmányozásával, és egyéni megfigyeléseivel, mely által komoly gyakorlati tapasztalatra tesz szert. Jó szervező és irányító képességgel rendelkezik. Beosztottjai munkáját jól összefogja, úgy a vadvédelem mint a vadásztatás és egyéb munkák végzése terén is. Felettesivel nyílt és őszinte a kapcsolata, a munkájához, munkáltatójához a végsőkig lojális.
Munkája elismeréseként 1982-ben Kiváló Dolgozó kitűntetésben, 2006-ban a Somogyi Erdőkért elismerő oklevélében részesül.
Az alapos, fegyelmezett, komoly gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező szakember munkáját mindig becsülettel, szorgalommal végezte, a rá bízott feladatokat eredményesen oldotta meg. Jó modora, nyugodt természete, de egyben következetés és határozott fellépése, és szükség esetén a mindennapi munka egyhangúságát vicces megoldásokkal is feledtető egyénisége az erdészet kollektívájának oszlopos tagjává tette. A természet szépségeire nyitott, az ott megszerzett tapasztalatait a fiatalabb generációkkal –legyenek azok az erdő iránt érdeklődő laikusok, pályakezdő kollegái, gyermekei, vagy unokái–, szívesen megosztó példamutató ember.
Gratulálunk a kitűntetéshez, s kívánunk jó egészségben eltöltött hosszú, boldog életet!
Fotó: AM/Pelsőczy Csaba