Az idei aszályos nyár után szeptember első napjaitól új lendületet vett a gombaszezon. A csapadék utáni fülledt időben az ország erdőiben és mezőin megjelentek a gombák, ráadásul elképesztő mennyiségben. A közösségi média gombákkal foglalkozó csoportjaiban nem ritkák a pár óra alatt szedett tetemes mennyiségről szóló beszámolók, de a kezdő erdőjárók a jóval szerényebb mennyiségeknek is nagyon tudnak örülni. A legkeresettebb és legnépszerűbb természetesen a vargánya, de a „gombák királya” mellett rengeteg finomabbnál finomabb csemege gyűjthető idehaza. Mivel a mostani őszi idő igen kedvező, így a vargánya mellett rókagombát, őzlábat, pereszkeféléket, tinórukat, csoportos és gyűrűs tuskógombát, valamint rizikét is találhatunk egészen a talajmenti fagyok beköszöntéig. De mi is kell egy sikeres gombagyűjtéshez a jó helyszínen felül, illetve mik azok az alapvető szabályok, melyeket minden körülmények között érdemes betartani?
Az első lépés, hogy legyen kapcsolatunk egy gombavizsgálóval azért, hogy egy sikeres gyűjtés után ne kelljen pánikszerűen keresni valakit, hiszen az erdőben elért sikerek sok esetben nem esnek egybe a megadott nyitvatartási időkkel.
És miért fontos a vizsgálat azon felül, hogy ne ez legyen életünk egyik legrosszabb emléke?
Egyrészt a profik is azt mondják, hogy ha csak 99 százalékban vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor a maradék 1 százalék már elég indok a szakértői konzultációhoz. Mindenféle riogatás nélkül érdemes azzal tisztában lenni, hogy számos gombafaj elfogyasztása mérgezést okoz, okozhat. Az még csak a kisebbik baj, ha egy vacsora elfogyasztása hasmenéssel, hányással végződik, de bizonyos esetekben akár végzetes is lehet az élmény. Másrészt az erdei gombákat – a boltban kapható mesterséges körülmények között termesztett társaikkal ellentétben – maximum 48 órán belül fel kell dolgozni. Ezt megtehetjük azonnali elkészítés, vagy tartósítás – szárítás, savanyítás, fagyasztás – formájában. Ugye senki nem szeretne 2 kilogramm vargányát a szemétbe dobni csak azért, mert nem tudta valaki hozzáértőnek megmutatni? A NÉBIH oldalain megtaláljuk a regisztrált, lakossági gomba-szakellenőrök országos listáját, ide kattintva pedig a budapesti piacokon található vizsgálóállomások elérhetőségeit. A piacokon lévő lakossági gombavizsgálat ingyenes.
Ezek után nézzük a legfontosabb felszerelési kellékeket. Kezdéséként be kell szerezzük az alapvető szakirodalmat nyomtatott formában. Rengeteg féle, fajta ilyen írás létezik. Még olyanok is, melyeket kompakt formájuk miatt akár a zsebünkben is magunkkal tudunk vinni az erdőbe. Az viszont fontos, hogy a mobil applikációk használatát gyorsan felejtse el mindenki! Azok nagyon klasszak nyáron, mikor csillagképet keresünk, viszont attól még senkinek nem kellett kimosni a gyomrát, ha a Kis Göncölt összekeverte a Naggyal. Ezen felül fontos legalább egy jó kosár is. Sokan a tálcaszerű, lapos verzióra esküsznek. Ez a szedett gombának biztosan a legjobb elhelyezése, de a gyakorlatban ez olyan, mintha egy születésnapi bulin a kikért tálca felesünkkel elindulnánk egy gátfutó versenyen. Ehelyett inkább egy hosszú, magasfalu kosarat válasszunk, amely nem szűkül lefelé. Ugyanis egy ilyennel könnyen mozgunk a bokrok, cserjék között, borulásmentesen tehetjük le meredek lejtőkön is, illetve a csuklónk sincs kifordítva órákon át. Végül pedig elengedhetetlen egy jó kés beszerzése is. Az igazi gombászkés kissé ívelt, többnyire rozsdamentes acélból készült pengével rendelkezik, a végén egy kis tisztítóecsettel. Ugyanakkor jó választás lehet egy kicsi, fix pengés túrakés, vagy egy hüvelykujjal nyitható egykezes bicska is.
Ha beszereztünk mindent, indulhatunk is gyűjteni. Igen ám, de mikor és hova? A mikorra egyszerű a válasz: tartós esőket, felmelegedést követően. A hol viszont ennél összetettebb. Érdemes tudni, hogy alapvetően kétféle létformát találunk a gombák körében. Az egyik a már megtermelt szerves anyagot bontja le, a másik különböző növényekkel él együtt, amely többnyire mindkét fél előnyét szolgálja. A fákkal szimbiózisban élő fajok teszik ki a gyűjtött és kedvelt gombák zömét, melyekből a savanyú talajú (tehát nem meszes) tölgyesekben, bükkösökben találunk a legtöbbet. Vulkanikus középhegységeink jó gombászhelyek, de másutt is fellehetők kisavanyodott területek. Érdemes ezeken belül megismerkedni olyan teraszos, völgytalpas patakokkal is, amiket vegyesen kísér tölgy, bükk vagy gyertyán, ugyanis itt szárazabb időben is színes kínálatot találhatunk. Azonban máskor épp a magas bércek közt gazdag harmat csalja elő a gombákat. Na és persze ott vannak a fenyvesek. A talaj eleve savanyú, és számos faj kifejezetten fenyőkhöz kapcsolódik. Tehát elmondható, hogy a lelőhelyek megtalálása gyakorlatilag fontosabb, mint a gombák effektív fellelése.
Bármennyire is hihetetlen, de a gombaszedésnek is van etikettje. Ugyan a gomba, mint létforma, nem a termőtestben létezik, hanem a föld alatt, úgynevezett micélium hálózatban, amely a gombákat felépítő sejtfonalak szövedéke. Ebből adódóan a felszíni létforma olyan, mint az almafán az alma. Viszont gondolva a következő évre, a gyümölcsöt sem légkalapáccsal szedjük, mintha a teraszunkat bontanánk.
