2020. június 9., Kedd
2020 a Nemzeti Összetartozás Éve. Ennek tanúságtételéül a SEFAG Zrt. dolgozói emlékfát ültettek a Gyertyánosi Parkerdőben.
Száz évvel ezelőtt, 1920. június 4. napján nagyot fordult a történelem kereke a Párizs melletti Nagy-Trianon palotában. Évszázadok óta létező etnikai, gazdasági és társadalmi közösségek törtek szét és több mint hárommillió magyar rekedt kívül a semmiből kinőtt és alig-alig átjárható határokon. Egy olyan szerződés következményeként, amelyet kizárólag a nagyhatalmi érdekek diktáltak, semmibe véve a győztesek saját maguk számára kitűzött elveit is a nemzetek önrendelkezésének jogáról.
Nem meglepő, hogy bár békeszerződésnek nevezték, csak békétlenséget hozott. A Monarchia és Magyarország erőszakos feldarabolása olyan, több évtizedes fejlődésnek és gyarapodásnak vetett véget, amelynek köszönhetően magyarok és nem magyarok egyaránt gazdagodtak. A trianoni szerződésnek viszont csak vesztesei voltak. Az új határok nyomán piacuktól és nyersanyagaiktól elszakított vállalatok, kerítéssel kettévágott gazdaságok, semmibe vezető vasútvonalak maradtak a határ mindkét oldalán. És ne feledkezzünk meg a személyes tragédiákról, a szétszakított családokról, a szülőföldjüket elhagyni kényszerülő, vagy maradó, de nyelvükben, nemzetiségükben lépten-nyomon korlátozott magyarokról.
Trianon még így, száz év elteltével, személyes élmények és közvetlen tapasztalatok nélkül visszatekintve is fájó pontja a magyarságnak. Ami egész volt, eltörött és nekünk meg kellett tanulnunk teljes életet élni a cserepek között.
Mi, erdészek szeretünk a természetből kölcsönözni hasonlatokat. És mi is lehetne jobb példa, mint az örökké újjászülető erdőé? Mindannyian tudjuk: ha megtépázza a vihar, ha felperzseli a tűz, ha bármilyen elemi csapás éri is: az erdő túléli. Újjászületik, alkalmazkodik és megerősödik. A magyarság is alkalmazkodni tudott a rá kényszerített körülményekhez, bebizonyítva, hogy le tudja küzdeni a nehézségeket. Erős gyökerekkel kapaszkodva a szülőföldbe átvészelte a huszadik század minden megpróbáltatását, és ha nyolc országba szétszórva is, de fennmaradt, megmaradt a Kárpát-medencében.
Mi módra emlékezünk a száz évvel ezelőtt történtekre. Fát ültettünk. Tölgyet. Erős, szívós, hosszú életű fajtát. Azt szeretnénk, hogy gyarapodjon és növekedjen, tűrje a téli fagyot és a nyári vihart, hogy évtizedek, esetleg évszázadok múlva is itt álljon, emlékeztetve az erre járót, mi történt 1920-ban a Nagy-Trianon palotában, de legfőképpen a magyarság összetartozására.
Várunk mindenkit szeretettel a Gyertyánosi Parkerdőben egy kis kikapcsolódóásra, s közben álljanak meg egy pillanatra az Emlékfánál is, s adózzanak egy főhajtással a nemzeti összetartozás előtt.