BLOGBEJEGYZÉSEK

Az egyenetlen talaj puhább, a levegő páradúsabb, tisztább és hűvösebb, a lombokon átszűrődő fény, a madarak koncertje simogatja a lelket, télen pedig a csendes neszek és a letisztult erdei látvány adnak sajátos hangulatot.

A kutya pedig ebben a világban van igazán otthon – ösztönösen tudja, merre kanyarodjon, hol érdemes megállni egy pillanatra, mikor kell visszanézni a gazdára.

A kutyák számára a futás mentális levezetés is. A rendszeres, változatos terepen végzett mozgás javítja az izmok és ízületek állapotát, és csökkenti a viselkedési problémák esélyét, amelyeket a mozgáshiány okoz. Nem mindegy azonban, milyen kutya indul el velünk: a kor, a testfelépítés és az egészségi állapot határozza meg, mennyi és milyen intenzitású mozgás javasolt. Fiatal, növésben lévő kutyával még nem tanácsos hosszabb távokat futni. Ha biztosra akarunk menni, nem árt az állatorvossal is megbeszélni, milyen terhelést bír biztonságosan a kutya.

A közös mozgás élménye erősíti a kutya és az ember közti kapcsolatot. A bizalom a mozdulatokban születik meg: a póráz enyhe feszülése, egy halk „gyere”, egy visszapillantás. A futás alatt nincs szükség hosszú parancsokra – a ritmus maga a párbeszéd. Ez a csendes együttműködés az, amit sok kutyás futó a legnagyobb ajándéknak tart.

A természetben végzett mozgás hatása ma már kutatásokkal is igazolt tény. A futás jól ismert módja a szív- és érrendszeri állóképesség fejlesztésének, de a természetben végzett mozgás számos más előnnyel jár. A fák között futni egyszerre fizikai és mentális felüdülés: a változó terep egy időben több izmot dolgoztat meg, miközben az agy pihen, a mentális regeneráció pedig hatékonyabb, mert a természetes környezet csökkenti a vérnyomást, illetve a stressz-szintet és segíti a koncentrációt. A futók pulzusa hamarabb megnyugszik.

Az erdő színei, illatai és hangjai mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a futás ne csak sport, hanem lelki pihenés is legyen. Kutyáknál ez ugyanígy működik: a mozgás oldja a feszültséget, a szorongást, és egészséges teret ad a természetes ösztönöknek. Az erdő mindenkié – a futóé, a kutyáé, a vadé, a gombászé egyaránt. A felelős viselkedés ezért nemcsak elvárás, hanem természetes része annak, ha valaki otthon érzi magát a fák között.

Természetesen ebben az otthonban is van néhány szabály, amire szükséges és érdemes figyelni, ha valaki az erdőben fut a kutyájával. A felelős kutyás futó figyel a környezetére, nem hagy szemetet, és igyekszik nem zavarni az erdei életet.

A póráz és a megfelelő hám használata nem korlátozás, hanem biztonság. Egy rugalmas, futáshoz való póráz kényelmes, és segít megtartani az egyensúlyt, a ritmust. A kijelölt utak betartása pedig nemcsak biztonságunk érdekében, hanem a vad nyugalmának megőrzése miatt is alapvető.

Fontos, hogy mindkét fél fokozatosan szokja a terhelést: a kutya izomzata, ízületei éppúgy igénylik az edzést, mint az emberé. A futás előtti és utáni ivás, a pihenőidő és az időjáráshoz való alkalmazkodás szintén alapvető. Nyári melegben a reggeli vagy esti órák ajánlottak és fontos a megfelelő folyadékpótlás – nemcsak a gazdának, hanem a kutyának is –, és érdemes kullancs elleni védelemmel készülni. Ősszel és télen pedig öltözzünk rétegesen és figyeljünk a csúszós avarra, az erdő látogathatóságára, valamint magunk és a kutya láthatóságára.

A kutyával futni az erdőben életforma. Felelősségteljes, de felszabadító; fárasztó, de megnyugtató. És miközben a kutya elégedetten szimatol a fák között, a gazda is megtalál valamit abból a csendes örömből, amiért újra és újra érdemes futócipőt húzni.

Fegyelem, biztonság

Nádasdi Eszter huszonöt éve hosszútávfutó. Korábban társakkal, majd egy ideig egyedül rótta a kilométereket, mígnem Füge, a Weimari vizsla csatlakozott hozzá. Füge nemcsak kedvenc, hanem vadászkutya is, így a futás számára edzés: segít felkészülni a hajtásokra, fejleszti az állóképességet és a figyelmet.

Eszter és Füge között különleges kapcsolat alakult ki. A kutya hosszú futószáron fut, és sípjelre, vezényszavakra reagál. Ha távolról ember közeledik, Eszter síppal behívja, és Füge fegyelmezetten a lába mellett halad tovább. A közös futás során szinte szavak nélkül értik egymást – a mozdulatok, a ritmus és a bizalom összetartja őket. Egyszerre edző- és futótársak, Füge ösztönzi gazdáját, jelenléte megnyugtató és biztonságot ad. „Nagy kaland látni a boldogságot a kutyán” – mondja Eszter, és valóban, a közös mozgás mindkettőjüknek öröm: a futónak társaság, a kutyának feladat és szabadság.

Közös szabadság

Karvalics-FeketeZsófia számára a kutyás futás a három legnagyobb szenvedély – a természet, a mozgás és a kutya – találkozása. Roxival, a border collie kutyussal rendszeresen fut az erdőben, és gyakran indul versenyeken is. Néha csatlakozik hozzájuk Luna, a munkavonalas labrador, aki vadászkutyának (is) készül. A városi zaj után a csend, a friss levegő és a változatos terep igazi felüdülés számukra. Zsófi szerint az erdei futás egyik legnagyobb előnye, hogy nem kell figyelni a forgalomra, így a kutyák is felszabadultabbak. Egyikük reaktív, vagyis erősebben reagál a környezeti ingerekre – az erdőben azonban ő is ellazul, futás közben nem kell állandó önkontrollt gyakorolnia. A természetes talaj is jót tesz: a betonhoz képest kevésbé terheli az ízületeket, így hosszú távon egészségesebb mozgásforma.

A közös futás után boldog, fáradt kutyák pihennek otthon, ő pedig úgy érzi, sikerült valami lényegeset visszaszerezni a napból. „Ha egy szóval kellene jellemezni, azt mondanám: szabadság” – foglalja össze röviden, hogy mi is a legjobb dolog.