BLOGBEJEGYZÉSEK

ÚJKELETŰ ERDŐKÁROK TÖLGYES ERDEINKEBEN

Mi jöhet még?

Iberpaker Gábor, Nagy Mátyás 2026. június 15.

Az elmúlt esztendők aszályos időjárása jelentős próba elé állítja az élő környezet minden szereplőjének tűrőképességét. Az elmúlt évtizedek gyorsuló átlaghőmérséklet-emelkedése miatt fokozódó légköri aszály mára a talaj felső rétegeinek kiszáradását, és a talajvízszint folyamatos csökkenését okozva nemcsak a mezőgazdasági termelést nehezíti meg.

1.ábra Közép-Európa felszíni, és felszín alatti víztömegeinek csökkenését a nyersanyagkutatás céljából felbocsátott NASA műholdak gavimetriai mérései is jól szemléltetik. (NASA)

Az abiotikus stressz következtében fellépő, és a bajt tovább tetéző kártevők, kórokozók térnyerésével mind gyakrabban szembesülünk erdeinkben is. Ezek között egyre több olyan idegen fajt is beazonosítunk, melyek terjeszkedése, areájának északabbra tolódása, vagy az egyik kontinensről a másikra való „átugrása”, a klímaváltozás mellett az emberi tevékenység következménye. A hirtelen invázió miatt elmaradó koevolúció a gazdaszervezet számára sorsdöntő hatású lehet még abban az esetben is, ha a populációja a faj elterjedési területének hűvösebb északi határa közelében él, és emiatt a klíma melegedését jó eséllyel továbbra is elviselné (pl: Q. cerris).

Az összetett környezeti és biológiai változások hatására elsőként a szűkebb tűrésű, illetve tűrőképességük határán élő őshonos fajok kerülnek veszélybe. E fajok visszaszorulásával olyan folyamatok indulhatnak el, amelyek a meglévő ökoszisztémák gyors átalakulásához vezetnek. Szélsőséges esetben akár az ökoszisztéma teljes összeomlása is bekövetkezhet, ahogyan azt az ország egyes régióiban már tapasztaltuk. Mindez a területek természetvédelmi besorolásától függetlenül jelentkezhet.

A több évtizede kutatott és előre jelzett átalakulásra igazán csak az utóbbi években sikerült, - egyelőre csak - a társadalom egy szűkebb rétegének felfigyelnie. A sorsfordulat közvetlen környezeti, gazdasági és társadalmi hatásait csak a közelmúltban kezdjük, igazán a bőrünkön érezni – elsősorban mi erdészek, mint a természeti környezettel az átlagosnál szorosabban kapcsolatban élő emberek.

A változás jelenleg tapasztalt mértéke, továbbá e folyamatok előre jelzett iránya és sebessége gyors, ugyanakkor átgondolt, az eddig elért eredményeket is hasznosító szemléletváltásra és gyakorlati cselekvésre késztet minden érintett szakembert. Ezt előkészítendő, a víz-, a mező-, az erdőgazdálkodás és a természetvédelem szakterületén belül országos szinten jelenleg is zajló széleskörű, és kulcsfontoságú szakmai egyeztetések mellett a kisebb, régiós tapasztalat- és információ cseréknek, a folyamatos párbeszédnek is nagy szükségét érezzük.

A megyei erdészeti szakhatóságoknál, az érintett nemzeti parkoknál, és dél-dunántúli régió erdőgazdálkodásában dolgozó komoly tapasztalattal bíró szakemberek részvételével a SEFAG Erdészeti és Faipari Zrt. Szántódi Erdészeténél megszervezett szakmai nap apropóját a külső-somogyi dombok között a 2024. évben megjelent és a 2025. évben beazonosított két gombafaj, a Diplodia corticola és a D. gallae által okozott riasztó mértékű cser-, és kocsánytalan tölgy pusztulás adta.

A nap első felében, a tájegység léptékéig visszatekintve, diavetítéssel egybekötött előadás keretében mutattuk be a megjelenteknek a legfontosabb meteorológiai mutatók elmúlt évtizedekben tapasztalt kedvezőtlen változásait.

2.ábra Magyarország éves középhőmérséklete a globális tendenciákkal összhangban ill. felette alakul. Az utóbbi évtizedekben meredek emelkedés egyértelműen kimutatható. (Dr. Goda Zoltán, 2026. Kaposvár)

A Magyar Meteorológiai Szolgáltató Nonprofit Zrt. (OMSZ) mindenki számára nyilvános adatai alapján az átalakulás még a Kárpát-medencén belül sem zajlott le egyenletesen. A felmelegedés és az éves csapadékmennyiség csökkenése egymás hatását erősítő tényezővé vált Külső-Somogyban.

3-4.ábra Külső-Somogy a vármegyén belül gyorsabban melegszik, miközben az éves csapadékösszeg jobban lecsökkent. (OMSZ)

A termőhelyeinket jellemző vályogtalaj a homoktalajjal szemben kétségkívül előnyös adottság, de a meszes lösz magas kálcium tartalmával már sok fafaj nem tud megbirkózni elegendő csapadék hiányában.

Az erdészet által kezelt teljes erdőterületen belül az országos átlag kétszeresét kitevő (59%) tölgy és cser főfafajú faállományok minden korosztályában még a 2023. nyarán lettünk figyelmesek a sok helyen csoportosan kialakuló erdőkárra. Ekkor még főleg a D-i, DNY-i kitettségűoldalakban, hőkatlanos völgyekben jelent meg a pusztulás. 2024-ben már a K-i, ÉK-i kitettségben, jobb termőhelyen is szembetűnő pusztulás mutatkozott. Augusztusra gyakorlatilag rásült a lomb az érintett fákra, mely aztán a tél folyamán sem hullott le. Mindemellett tővastagodás, vagy e tünet megjelenése nélkül járó kéregrepedések, -leválások jelentek meg a törzseken, előbb a tőtől kezdődően, majd a korona irányába haladva. A tüneteket gyakran sötét színű folyás kíséri.

A Soproni Egyetem Erdő és Természeti Erőforrás-gazdálkodási Intézetének egyetemi docense, Dr. Tuba Katalin és munkatársai az elmúlt évben a Dunántúlon több helyen tett helyszíni bejárások alkalmával írták le a megfigyelt növénykórtani képet, és a beteg, illetve pusztuló fákból mintákat is vettek. A faanyag mintákból kitenyésztett gombaszöveteket analizálva ők mutatták ki Magyarországon először a két mediterrán elterjedésű gombafaj, a Diplodia corticola és a D. gallae jelenlétét.

5.ábra Dr. Tuba Katalin egyetemi docens és munkatársai által a 2025. évben beazonosított Diplodia corticola és a D. gallae fertőzések Magyarország területén. A valós helyzet ennél jóval súlyosabb lehet. (Dr. Tuba Katalin 2025.)

A szakirodalom szerint e fajok széles körben elterjedtek Európa mediterrán régiójában, ahol a cserjés- (Q. palustris), a magyal- (Q. ilex), és a parafatölgyet (Q. suber) károsítják. Ezek a kórokozók az elmúlt években Észak-Amerikában is megjelentek, ahol a legfrissebb vizsgálatok szerint az ott őshonos fehér- (Q. alba), a vörös- (Q. rubra), és a bíbor tölgy (Q. coccinea) állományokban okoznak komoly ökológiai és gazdasági károkat. Kutatóink megállapították, hogy a kórokozók areája több meteorológiai tényezőnek „köszönhetően” valószínűleg észak felé, Magyarország irányába mozdult el.

A kórokozók a kisebb sebzéseken (pl. viharkár, vadkár, rovarkár) vagy természetes nyílásokon (sztóma, ágfeltisztulás) át jutnak be a faszövetbe, ahol először piknídiumokat képeznek. A gombatermőtestek kb. 2 évig szórják a spórákat. A turgornyomás csökkenését, megszűnését kihasználva a növényen belül könnyen terjedve nemcsak a gyökérnyakat, hanem a törzset és az ágakat is megtámadják, ahol további számos más gombafaj (Armillaria sp., Biscogniauxia mediterranea, Fusarium sp.), mint másodlagos kórokozó megtelepedése csak tovább súlyosbítja a helyzetet. Sajnos a csemetéket is meg tudják fertőzni.

A terepi program során a rendszeressé vált tavaszi aszályt követően, a rendezvény előtt egy héttel lehullott mintegy 71,9 mm csapadék (Forrás: ERTI meteorológiai állomás, Karád) hatására felzöldült erdőkben szemléltük a kárláncolat súlyos tüneteit és azok őshonos erdei ökoszisztémákra gyakorolt hatását. A csapadék május harmadik hetében érkezett, és mennyisége alapján szinte „mintha a föld nyelte volna el”.

A beteg állományok láttán elmondható, hogy a két új gombafaj által okozott betegségek súlyosabb lefolyásúak, mint a korábbról már ismert, és a cserrel az evolúció során a Kárpát-medencében együtt fejlődő Diplodia fajok (pl. D. mutila) károsításai. A fertőzés idejét is kitolják legalább a fák 40 éves koráig, de 90 éves példányokat is láttunk a betegségtől elpusztulni. A helyzetet súlyosbítja, hogy tapasztalataink szerint a jobb termőhelyen álló tölgyesekben, és a helyi cseres-tölgyes klímához jól alkalmazkodott, de mégis pusztuló idős kocsánytalan tölgyek esetében is ki tudták mutatni a kutatók az új gombafajokat.

6-7.ábra A Diplodia corticola és a D. gallae kórképe a 23 éves Karád 5/D természetszerű természetességi állapotú KTT-CS-es erdőrészletben. (fotó: Nagy Mátyás)

Az újkeletű erdőkár következtében a kialakuló záródás-felnyílás mérete gyakran jelentősen meghaladja az egy famagasságnyi lék nagyságát. Az elegyetlen állományokban a természet egy-két év alatt gyakorlatilag maga végezte el a „tarvágást”.

A Baranya-Somogy-Tolnai Hegyhát erdőgazdasági tájra jellemző, hogy a dombtetőkön elszórtan elhelyezkedő kisebb-nagyobb erdőfoltok miatt e lékekbe az invazív fafajok (Ailanthus, Celtis-, Robinia sp.) betelepülése sokkal gyorsabban végbemenő folyamat, mint az összefüggő rengeteget képező, és humidabb klímájú középhegységi erdeinkben. A gyökérnyakbetegsége miatt a száraz cserfák a magas kőrisekhez hasonlóan nem sokáig bírják ki állva. A lehulló száraz ágak, és a spontán fadőlések mennyiségi növekedése nemcsak a kirándulókra, hanem az ott dolgozó emberek számára is komoly veszélyt jelent. Egy-egy szélvihar után jelentős feladatot jelent az erdei utak, nyiladékok, a mezőgazdasági tábla szegélyek, és a vadkárelhárító kerítésekre dőlt fák eltávolítása.

Az egyre gyakoribbá váló erdőkárok gyors és hatékony felderítéséhez elkerülhetetlenné válik/vált a speciális kamerákkal felszerelt drónok, valamint a műholdas felvételezés alkalmazása, illetve az így gyűjtött adatok rendszeres kiértékelése. Egy drónra szerelt multispektrális kamerával rögzített felvételen a pusztuló fák esetében a Normalizált Vegetációs Index (NDVI) csökkenése a képernyőn azonnal kirajzolódik. A Sentinel-2 műholdcsalád tagjaiba épített kamerák által mért Normalizált Red Edgee Indexe (NDRE), már a finomabb fiziológiai különbségek kimutatására is alkalmas, de a felmérés gyakoriságát és pontosságát a felhős időszakok befolyásolják. A szatellit felvételek utólagos elemzése alapján jól látható mind a fotoszintézis aktivitás egyértelmű csökkenésének pontos időpontja, továbbá az asszimilációs folyamat visszaesésének erdőrészleten belüli elhelyezkedése, és mértéke is.

8.ábra A Karád 5/D erdőrészlet NDRE indexének legnagyobb változása a 20*20 m-es térbeli felbontásban, továbbá időbeli változása az elmúlt esztendőkben. A 2025. évben mért adatok már a cserjeszintben levő elegyfajok indexét tükrözik. (készítette: Szabó Károly - Envirosense Hungary Kft.)

A tapasztalt károk ellenére több biztató szakmai lehetőség is körvonalazódik. Hisz az erdő iránt töretlen elkötelezettséget érző szakembereknek együtt gondolkodva, egy őszinte eszmecsere keretében sikerült a kialakult helyzetet remélhetőleg mind rövid-, mind pedig hosszabb távon kezelő hatékony, és az erdőklíma fenntartását is jobban szolgáló gyakorlati megoldásokat felvázolniuk.

A kihívás hirtelen, egyszerre több tölgy fajunk több korosztályában, és nagy területeken jelentkezett. A változás sebessége és nagyságrendje olyan szakmai válaszokat tesz szükségessé, amelyek illeszkednek a folyamatos erdőborítás felé vezető, átalakító üzemmódú erdőgazdálkodás szemléletéhez. Ugyanakkor ezek a beavatkozások gyakran eltérhetnek a tízéves erdőtervekben rögzített elképzelésektől, és a korábban megszokottnál gyorsabb reagálást igényelhetnek.

Erdővédelmi szempontból a betegség további terjedésének megállítása érdekében felmerül a fertőzött faanyagnak a károsodott erdőrészletekből történő teljes eltávolításának a kérdése. Ha egy ilyen beavatkozás mellett döntünk, az semmiképp sem a terület teljes tarvágásával történhet. A folyamat kizárólag a legkíméletesebb és szakszerűen elvégzett fakitermelési technológia által, a területeken megtalálható őshonos elegyfajok, és a betegséggel szemben bármiféle ellenállóságot mutató Quercus sp. példányok egyedeinek teljes kímélete, azaz a természetes kiválasztódás támogatása mellett valósulhat meg. A speciális termelés esetén a fahasználati mód megnevezése, a záródás meghatározása, az előírt területi korlátok, és a célállományi előírások betarthatósága, valamint a kialakult elegyarány meghatározása most még nyitott kérdések maradtak. Könnyen meglehet, hogy nem is ezek lesznek a jövőben a legéletbevágóbb problémáink. A nagyobb lékek jó részébe, viszont még a visszafertőződés magas kockázata ellenére is, meg kell próbálnunk a cser és a tölgyek visszatelepítését. A megtermett, és a társadalom számára továbbra is értéket adó – bár a nemestölgyek esetében jelentős értékvesztést szenvedő – faanyag hasznosítása szintén indokolt. Mindemellett a havária helyzet következtében kialakult volumen miatt az erdők holtfa készletének gyarapítására a fák „gyűrűzése” nélkül is kiváló alkalom kínálkozik. Ugyanakkor a nyári időszakra teljesen kiszáradó holt faanyagnak az erdőtüzek kialakulására és azok megfékezésére gyakorolt hatásával is szükséges számolni.

9.ábra Somogy vármegye legépebben maradt várromját, a Fehérkő várat is cseres erdők mélye rejti Kerekiben. Az erdő látogatása csak saját felelősségre történhet. (fotó: Nagy Mátyás)

A jelenlevők egyetértettek abban is, hogy a biodiverzitás, ezáltal az erdőegészség növelése az erdő minden fejlődési stádiumában megkerülhetetlen, ha nem az elsőrendű szempont. Az alföldi régiókat ért természeti csapás kezelésével szemben nálunk ehhez segítséget nyújtanak, és egyben kiváló alapot adnak az itt megtalálható őshonos lombos fa-, és cserjefajokban gazdag erdőtársulások. A gyakran 6-8 fafajos természetes felújításaink szakszerű ápolása során az ápolást végző dolgozók fafajismerete elengedhetetlen.  A tarvágást követően, makkvetéssel végzett erdőszerkezet-átalakításokban már a felhasznált makk mennyiségének csökkentésével is alkalmazkodni kell a szárazodó termőhelyi viszonyokhoz. Ennek része a szerényebb tőszám kialakítása. Az ápolások során ugyanakkor a spontán megjelent elegyfajok közül is mind többnek kell megadni a fejlődés lehetőségét. Az erdőnevelés terén a javafák fejlődésére koncentráló tisztítások, gyérítések elvégzése területén is szükséges az előrelépés.

10.ábra 5-féle őshonos fafajt tartalmazó mesterséges erdőfelújítás. A „fátyolszintben” megjelenő bálványfa és a sorokból kibújó fehér akác megfékezése érdekében az erdészek munkája megkerülhetetlen. (fotó: Nagy Mátyás)

Az újkeletű polifág kórokozók magyarországi jelenlétének feltárása a molyhos-, az olasz-, és a szürke tölgy fajokra (Q. pubescens, Q. virgiliana, Q. pendunciliflora) gyakorolt lehetséges hatása tekintetében is aggodalommal tölt el bennünket. Emellett az erdővédelem szakterületéhez kapcsolódóan számos, többek közt a déli származású szaporító anyag behozatalával összefüggő egészségügyi kockázati kérdés is felvetődik.

Nem utolsó sorban felvetésre került a találkozón a vadgazdálkodásunkhoz szorosan kapcsolódó kérdéskör. Mind a vadgazda-, mind pedig az erdőgazda szakemberek számára nyilvánvaló tény, hogy a magas nagyvadlétszám miatt a jelen állapotokat jellemző, vadkárelhárító kerítések között működő struktúránk nem marad gazdaságilag fenntartható modell. A környezeti változások gyorsulása mindazonáltal megoldhatatlan feladatok elé állítja ezt a rendszert. Az erdei, mezei, és vizes élőhelyek táplálékkínálata tovább csökken. A jövő erdeiben jóval nagyobb szerepet játszó őshonos lombos elegyfajaink csemetéi pedig ugyanúgy nem viselik el a folyamatos rágást és taposást, mint a főfafajaink. Ráadásul két, a vadgazdálkodást nagyon kedvezőtlenül érintő faji jellemzőjük is van a tölgyekkel szemben. Vékony kérgük miatt a hántáskár veszélyének fokozottabban kitettek, továbbá a termőre fordulásukkor sem hullajtanak a nagyvad kedvelt csemegéjéből, a makkból. Egyedül a szórt, vagy kisebb csoportos elegyben nevelendő nemestölgyek esetén hangzott el az egyedi védelem, mint lehetséges megoldás.

A változtatás alapját egy, a megszokottól holisztikusabb szemléletnek kell képeznie. Olyan megközelítésre van szükség, mely nem külön-külön az egyes elemekre (pl. a nagy, vagy nagyobb gazdasági értéket adó főfafajokra, vagy a külön ágazat keretein belül kezelt nagyvad állományra), hanem a rendszer egészére, és az azok közti összefüggésekre helyezi a hangsúlyt.

E kapcsolatrendszer ismerete, valamint a folyamatosan változó környezeti, gazdasági és társadalmi feltételekhez való alkalmazkodás miatt továbbra is nagy szükség van a sokoldalúan képzett, a legfrissebb tudományos eredményeket is jól ismerő, így az ökológiai és a gazdasági szempontok összehangolását hathatósan segítő erdész- és vadgazdálkodási szakemberek munkájára. Emellett az ágazaton belüli tudásmegosztáson túl az egyes szakterületek közötti tudástranszfer szerepe is felértékelődik